Az anyatej kutatása több mint száz évre nyúlik vissza. Elsőként azért került az érdeklődés középpontjába, mert felismerték, hogy az anyatejjel táplált csecsemők között bizonyos fertőző betegségek sokkal ritkábban fordulnak elő. Az első kutatók sorában tudhatjuk a magyar származású Paul György professzort, aki kimutatta, hogy az anyatejjel táplált csecsemők bélbaktériumai között nagyobb számban mutatható ki Bifidobacterium, és bebizonyította, hogy ez az anyatej oligoszacharid (HMO) tartalmával áll összefüggésben, amit emiatt akkoriban bifidus faktornak nevezett el.

Az anyatejben az oligoszacharid a laktóz és a lipidek után az anyatej szárazanyag-tartalmának harmadik legnagyobb mennyiségű alkotója. A HMO ötféle monomerből (glukóz, galaktóz, N-acetil-glukózamin, sziálsav és fukóz) álló számos különböző vegyület összefoglaló neve. A molekulák egymástól a monomerek számában és térbeli szerkezetében különböznek.¹ A variabilitás hátterében genetikai és környezeti faktorok állnak, ennek köszönhető, hogy nincs két anyatejminta, ami kémiailag pontosan identikus lenne.

Az oligoszacharidok olyan cukormolekulák, melyeknek 99%-a a bélben végig passzálódik, majd távozik, és csupán 1%-uk szívódik fel és kerül el a véráram útján más szervekhez. A legfőbb hatásukat tehát a bélcsatornában fejtik ki, bár az egyéb, más szervek nyálkahártyáján kifejtett addicionális hatásuk sem elhanyagolható.

A HMO-nak három fő csoportja van: fukozilált (35-50%), sziálsavas (12-14%) és neutrális (42-55%). A fukozilált HMO-k közé tartozik pl. a 2’-fukozillaktóz (2’FL), míg a neutrálisok közé a lacto-N-neotetraose (LNnT). A genetikailag ún. szekretor típusú anyák anyateje oligoszacharid tartalmának legnagyobb részét, mintegy 30%-át a 2’FL teszi ki.

A 2’FL-nak az E.coli fertőzésekben is van védőszerepe azáltal, hogy közvetlen gátolja bizonyos intestinális epitheliális sejtek enterotoxicus Escherichia coli invázióját.²

Egy másik, 93, 2 év alatti, szoptatott gyermekkel végzett vizsgálat azt igazolta, hogy a magas 2’FL tartalmú anyatejet kapó gyermekek között szignifikánsan kevesebb volt a bármilyen eredetű, illetve specifikusan Campylobacter jejuni okozta hasmenések száma, míg a calicivírus enteritis esetén hasonló összefüggést találtak az anyatej lakto-N-difukohexaóz tartalmával.³ Más, részben fehérje-konjugált HMO pedig a Streptococcus agalactiae szaporodását gátolja.⁴

A HMO-k a bélflóra módosítása révén csökkentik a koraszülöttek morbiditását és mortalitását. A 2’FL mellett a neutrális HMO-k közé tartozó LNnT is csökkenti a necrotizáló enterocolitis kialakulásának valószínűségét.

A HMO-k és sziálsavas metabolitjai szerepet játszanak az agy fejlődésében, a neuron-transzmisszióban és a szinaptogenezisben. A sziálsav elengedhetetlen az optimális kognitív képességekhez, míg az L-fucose és a 2’FL stimulálja az agy fejlődését. Patkányokkal végzett kísérletben a 2’FL javította a tanulási és memória készségeket. A 3’- és a 6’-szialillaktóz pedig a bél-agy tengelyen át a bélflóra támogatásával javítja a stressz kiváltotta viselkedést.²

Míg a sziálsavas HMO egy része lokálisan a bélfalon hat, ezáltal meggátolja a sziálsav-dependens patogének epithelhez történő kötődését már újszülöttkortól, egy kis, intakt része felszívódik, és az újszülött keringésében maradva befolyásolja a celluláris immunfolyamatokat.⁵

Az előzőekben láthattuk, hogy a 2’FL különösen fontos szerepet játszik az optimális immunműködésben. Ezt támasztja alá az is, hogy a genetikailag fukozil-transzferáz-2 enzimmel nem rendelkező, ezért 2’FL-t nem vagy csak alig szekretálni képes ún. non-szekretor anyák gyermekei között gyakoribb az IgE-mediált ekcéma.⁶

A HMO kutatás napjainkban is intenzíven zajlik, egyre újabb és újabb kérdéseket vet fel. Az új kutatási irányok közé tartozik a tehéntejfehérje-allergia, a vashiányos anaemia, az obezitás, a gyulladásos bélbetegségek, a NEC vagy más, koraszülöttséghez társuló kórkép és az anyatej oligoszacharidjainak lehetséges előnyös kapcsolata.⁷

Szerző: Dr. Bogdányi Katalin